By using our site you agree to the use of cookies. We use them to increase the quality of this site especially for you, they help us understand your needs (help us collect statistics), help our partners deliver the right content displayed on our website. To learn more about the cookies please click here.

cookies
noimage
10 Értékelés re 1 felhasználó

A siedlęcin-i herceg-torony

Az egyik legfontosabb, és legimpozánsabb középkori lengyel műemlék a nem túl nagy Siedlęcin-ben, az Alsó-sziléziai Vajdaságban található, Jelena Góra-tól északra elhelyezkedve, azon a helyen ahol Góry Kaczawskie határos Kotlina Jeleniogórska-val, és ahol Bóbr közelében nemrég átkelő volt. Éppen itt a XIV. század második felében I. Bolka Surowy fia, I Jaworski Henryk herceg lakótornyot emeltetett, amely még ma is országunk az egyik legnagyobb, és legjobb állapotban fennmaradt objektuma, valamint az egyik legjobb állapotú ilyen jellegű épület Európában.

A négyzet alapú tervek alapján épített 22,2 x 14,35 méteres méretével a torony elsődlegesen lőréses tetővel, vagyis karakterisztikus mellvédekkel épült fel – a jelenlegi tető későbbi XVI. századi ráépítés. A siedlęciń-i toronyban többek között Lengyelország legrégebbi famennyezetét lehet megtekinteni, amely a dendrológia módszerrel meghatározottak szerint 1313-1314 között épülhetett: a földszint gerendázatához felhasznált vágott fa az első dátumhoz, amíg az I.,II., és III. emeleté a másodikhoz köthető.

A berendezésének legnagyobb kincse, és kétség kívül a legizgalmasabb elemei azok a falfestmények, amelyeket a második emeleten lehet megcsodálni, a korábbi nagyterem (Great Hall) falain. Ezek a legrégebbi Lengyelországban fellelhető világi polikrómiák, amelyeknek főbb motívuma az egyik Artúr legenda – Artur király szeretett lovagjának Sir Lancelotnak a története a tóval. - Ugyanakkor ezek az egész világon az egyetlen, eredeti helyzetükben fennmaradt falfestmények a legendás lovag történetéről.

Nem tudjuk, hogy pontosan Henryk herceg mikor rendelte meg az elkészítésüket – az egyik elmélet szerint Habsburg Agnieszka hercegnővel hozhatóak kapcsolatba, aki Henryk unokaöccsének a świdnicki herceg II. Bolek Mały-nek a felesége volt, és valószínűleg az alkotó velük együtt érkezhetett Sziléziából. Ez azt jelentené, hogy 1338 után jöhettek létre (a siedlęciń-i festő munkája sok hasonlóságot mutat egy Zürich, és Konstanz környékéről származó svájci születésű alkotónak a műveivel).

Ugyanakkor Jacek Witkowski, a siedlęcin-i torony, és az európai udvartartás egyik legnagyobb szakértője szerint, a Sir Lancelotról szóló kéziratot, amely a a festési munkálatok ihletéül szolgálhatott, maga Henryk herceg a Kölnbe való utazása során szerezhette meg, ahol kapcsolatot tartott a rajnai arisztokráciával, vagy pedig felesége Agnieszka hercegnő a dél-németországi zarándokútja során, amely Trierbe, és Kölnbe vezetett. A legutolsó feltételezés szerint a festmény leginkább a XIV. század második, vagy legkésőbb a harmadik szakaszában keletkezhetett.

Al secco technika segítségével lett felfestve a -freskókkal ellentétben- a száraz vakolatra, és többek között Camelot kastélyát, és Ginewr királynő udvari birtokát mutatja be, akit Meleagant elrabolt, majd később Lancelot kiszabadított. Az almafa alatt az alvó Lancelot, és ugyancsak az őrség közben alvó Lionel, szent Kristóf a lovagok védőszentje, lovagok és hölgyek, valamint lovagok és feleségeik láthatóak. A befejezetlen jelenetek Lancelot Sagramourral végbement párbaját, és Urry de Hongre meggyógyulását ábrázolják. Amikor 2001-ben a torony a "Zamek Chudów" nevű alapítvány ellenőrzése alá került, már nagyon rossz állapotban volt, és a 2006-ban végrehajtott komplex állagmegóvásnak köszönhetően lett megmentve.

Meg kell említenünk, hogy Henryk Jaworski volt az első lengyel herceg, aki Artúr legenda témakörben festészetet szponzorált. A történelmi forrásokból tudjuk, hogy pénzügyi problémáinak eredményeként jöhetett létre ez az ambíciózus projekt.

Henryk herceg halála után, amely 1346.év tavaszán történt a torony a fentebb említett unokaöccsének II. Bolek Mały-nak a kezébe került, akinek 1368-ban történt halála után átvette özvegye Agnieszka hercegő a torony felügyeleti jogát, aki majd egy év után eladta azt Jenchinowi von Redern földbirtokosnak.

Azóta a torony a lovagi család kezében maradt, amely annak nevét is adta. Hosszú időn keresztül „lovaginak” nevezték. De attól az időtől kezdve, hogy a Zamek Chudów Alapítvány átvette a kezelését, és sikerült megállapítani az alapító személyazonosságát, erős kísérleteket folytatnak a régi név visszaállítására. A névnek abból a pozícióból kell származnia, hogy ki áll a torony alapítványa mögött, és nem abból, hogy ki lakta az elmúlt évek során, és úgy hangzik mint a " siedlęcin-i hercegi lakótorony".

2008-tól évente szezonális régészeti kutatások folynak a torony területén a Jagelló Egyetem felügyelete alatt, akinek köszönhetően újabb tények, és felfedezések kerültek napvilágra. A 2015. év márciusában megkapott támogatásoknak köszönhetően a torony létrejöttének 700-éves évfordulójának alkalmából újabb munkálatok folynak "Siedlęcin-i hercegi lakótorony a régészeti kutatások tükrében – a torony 700 éves évfordulójára szánt eredmények összefoglalása" néven. 2016. évben a projekt keretein belül publikációt adtunk ki a torony hét szezonális kutatásának összefoglalásaként.

 

 

A torony a szezonban (május - október) mindennap látogatható 9.00 és 18.00 óra között, szezonon kívül (november- április) pedig 10.00 és16.00 óra között. Idegenvezetővel egybekötött látogatás lehetséges.

További információkat a következő címen található hivatalos oldalon érhet el: www.wiezasiedlecin.pl/